Az öregnek piros folt van a lábán

Kátya a ház régi barátja volt, nevelőnőnk, ő nevelt fel bennünket; amióta az eszemet tudom, ismertem és szerettem őt.

Szonya a húgom. Zordon, szomorú telet töltöttünk öreg pokrovszkojei házunkban.

Szegény Csuri Jóskának egész hólyagos lett a tenyere, míg elkergette a határból istennek fekete haragját, melyet a villámok keskeny pántlikával hiába igyekeztek beszegni pirosnak. Minden érezte az Isten közeledő látogatását: a libák felriadtak éji fekhelyeiken és felrepülve gágogtak, a fák recsegve hajladoztak, a szél összesöpörte az utak porát s haragosan csapkodta fölfelé; a Csökéné asszonyom sárga kakasa fölszállt a házfedélre és onnan kukoríkolt, a lovak nyerítettek az istállóban, a juhok pedig egy csomóba verődve riadoztak az udvarokon. Hanem a harangszó, mely fönségesen rezgett a viharban, egy kis eső híján, s az is inkább használt, mint ártott, elfordította a veszedelmet.

Hideg, szeles idők jártak, az ablakokat befútta a hó, majdnem állandóan be voltak fagyva, s nem lehetett kilátni rajtuk; jóformán egész télen nem mentünk sehová. Vendég is ritkán járt hozzánk, s aki jött, nemigen hozott jókedvet és derűt a házhoz.

Mindnek bánatos volt az arca, mind halkan beszélt, mintha attól tartana, hogy felébreszt valakit; nem nevettek, csak sóhajtoztak, gyakran sírtak, ha rám vagy a fekete ruhás kicsi Szonyára esett a tekintetük. A házban még jelen volt a halál, borzalma és szomorúsága még körülöttünk lebegett.

Anyuska szobája le volt zárva, s valahányszor este elmentem ajtaja előtt, félelem fogott el, és valami vonzott, hogy belessek a hideg, lakatlan szobába. Tizenhét esztendős voltam, s anyuskának halála évében az volt a szándéka, hogy felköltözik a városba, és bevezet engem a társaságba. Édesanyám halála nagyon lesújtott, de meg kell vallanom, szívbeli bánatom mögött az az érzés is meghúzódott, hogy fiatal vagyok, szemrevaló legalábbis ismerőseim ezt állítjákés íme, már a második telet töltöm hasztalan, falusi magányban.

A tél vége felé a magány s az unalom már annyira nyomasztóvá vált, hogy ki sem bújtam szobámból, nem nyitottam ki a zongorát, de még könyvet se vettem a kezembe. Ha Kátya rábeszélt, foglalkozzam ezzel-amazzal, azt feleltem, nincs kedvem, nem bírom - de a lelkem mélyén egy hang ezt kérdezte: "Minek? És erre a "minek"-re nem volt más válasz, csupán a könnyek.

Azt mondták, lefogytam, megcsúnyultam ez alatt az idő alatt, de még ez sem érdekelt. Már-már úgy láttam, egész életemet itt kell eltöltenem falusi magányban, tehetetlen fásultságban, amelyből egymagam nem tudtam, s talán nem is akartam felrázni magam.

A tél utóján Kátya komolyan aggódni kezdett értem és elhatározta, ha törik, ha szakad, külföldre utaztat. Ehhez azonban pénzre lett volna szükség, mi pedig úgyszólván nem is tudtuk, mi maradt ránk anyánk után; nap nap után vártuk gyámunkat, hogy megérkezzék s tisztázza ügyeinket. Márciusban megjött a gyámunk. Szedd össze magad, Masenyka - tette hozzá. Úgy szeret mindkettőtöket. Szergej Mihajlics szomszédunk volt, s megboldogult édesapámnak jó barátja, noha jóval fiatalabb volt nála.

Jövetele megváltoztatta terveinket s lehetővé tette, hogy elhagyjuk a falut. Gyermekkorom óta szerettem és tiszteltem Szergej Mihajlicsot, és Kátya azért tanácsolta, hogy szedjem össze magam, mert tudta, hogy valamennyi ismerősünk közül Szergej Mihajlics előtt restellném a legjobban, ha előnytelen oldalamról mutatkoznék. Nem is szólva arról, hogy házunkban mindenki megszokta és szerette, Kátyától meg Szonyától aki a keresztlánya volt a legutolsó kocsisig, az én szememben Szergej Mihajlicsot egészen különös jelentőséggel ruházta fel anyuskának egy előttem tett megjegyzése.

Azt mondotta egy ízben, hogy éppen ilyen férjet kívánna nekem. Akkoriban meglepődtem rajta, sőt kellemetlenül érintett; álmaim lovagja egészen más volt.

Álmaim lovagja sovány és légies volt, halvány és mélabús. Szergej Mihajlics pedig javakorabeli, magas, vállas férfi volt, és úgy tetszett, örökké jókedvű; anyuska szavai azonban ennek ellenére erősen belémrögződtek, s már hat évvel ezelőtt, amikor tizenegy esztendős voltam, és Szergej Mihajlics tegezett, fogócskázott velem és ibolyaszál-nak nevezett, néha riadtan kérdeztem magamtól, mitévő legyek, ha egyszer csak fogja magát, és feleségül akar venni.

Valamivel az ebéd előtt, melynek étrendjét Kátya krémmel, süteménnyel és spenótmártással egészítette ki, megérkezett Szergej Mihajlics. Az ablakból láttam, ahogy kicsiny szánján a ház elé hajtott, de mihelyt befordult a sarkon, besiettem a szalonba, és úgy akartam tenni, mintha egyáltalában nem vártam volna. Amikor azonban meghallottam az előszobában lába dobogását, erős hangját és Kátya lépteit, nem álltam meg tovább és elébe siettem.

Kátya kezét fogta, s hangosan, mosolyogva beszélt hozzá. Amikor meglátott, elhallgatott és jó ideig nézett, köszönés nélkül. Elfogódtam és éreztem, hogy elpirulok. Hogy megnőtt! Hol van már az ibolyaszál Nagy kezével megmarkolta a kezemet, és olyan erősen, becsületesen megszorította, hogy szinte fájt.

Azt hittem, hogy meg fogja csókolni a kezemet és feléje hajoltam, de csak még egyszer megszorította a kezem, és biztos, vidám pillantásával erősen a szemem közé nézett. Hat éve nem láttam.

Nagyon megváltozott; megöregedett, megfeketedett, oldalszakállt növesztett, ami sehogy sem illett hozzá; de a modora éppoly közvetlen volt, s ugyanaz volt nyílt, becsületes, erősvonású arca, okos, villogó szeme és kedves, szinte gyerekes mosolya.

Öt perc múlva már nem volt vendég, a családhoz tartozónak éreztük mindannyian, még a cselédség is; szolgálatkész sürgésükön látszott, mennyire örülnek jövetelének. Egészen másképp viselkedett, mint a szomszédok, akik anyánk halála után ellátogattak hozzánk, és egytől egyig kötelességüknek érezték, hogy szótlanul, könnyes szemmel üljenek nálunk.

Nagyváradi Koktél zenekar , 10 Cigánynóta mix : 3 külömbözö stílusban

Szergej Mihajlics épp ellenkezőleg, vidáman tereferélt, s egy szóval sem említette anyuskát. Eleinte furcsának, sőt egyenesen illetlennek találtam, hogy a családhoz közelálló jó barát ilyen közönyösen viselkedjék.

De azután beláttam, hogy ez nem közöny, hanem őszinteség, és hálás voltam érte. Este Kátya a régi helyen, a szalonban terített teához, ahogy anyuska idejében volt, mi ketten Szonyával leültünk melléje; az öreg Grigorij kihozta Szergej Mihajlicsnak a papa egy régi pipáját, ami valahonnét előkerült, és Szergej Mihajlics, úgy, mint azelőtt, fel és alá járkált a szobában. Könnyes szemmel az öregnek piros folt van a lábán Kátyára. Csakugyan, meleg, jó érzés fogott el ennek az idegen, derék embernek a részvététől.

A másik szobából áthallatszott Szonya csipogása és Szergej Mihajlics hangja, ahogy hancúrozott vele. Azután a zongorához ült, és Szonya kezecskéivel verte a billentyűket.

Örültem, hogy ilyen közvetlenül és barátian rendelkezik velem; felálltam és átmentem a terembe. Magam se tudom, mért, de úgy éreztem, neki nem mondhatok nemet s nem magyarázkodhatok, hogy rosszul játszom; engedelmesen leültem a zongorához, és játszani kezdtem úgy, ahogy tőlem tellett, bár féltem ítéletétől, mert tudtam, hogy érti és szereti a zenét. Az adagio hangulata illett ahhoz az emlékező merengéshez, amelyet teázás közben folytatott beszélgetésünk felidézett bennem, és azt hiszem, eléggé tűrhetően játszottam.

De a scherzót nem engedte eljátszanom. Úgy látom, érti a zenét. Ez a mérsékelt nederm krém pikkelysömör vélemények olyan boldoggá tett, hogy belepirultam. Újszerű, kellemes érzés volt, hogy ő, apám barátja és egyenrangú társa, négyszemközt komolyan beszél velem, nem úgy, mint régen, mint az öregnek piros folt van a lábán.

Kátya fölment Szonyát ágyba fektetni, és ketten maradtunk a teremben. Édesapámról beszélt, elmondta, hogyan barátkoztak össze, milyen vígan ha vörös foltok hámozódnak a templomokon valamikor régen, amikor én még játékaimmal, iskoláskönyveimmel voltam elfoglalva; és elbeszélései nyomán először képzeltem el apámat közvetlen, vígkedélyű embernek, amilyennek addig sosem ismertem.

Afelől is kérdezgetett, hogy mit szeretek, mit szoktam olvasni, mit akarok csinálni, és ellátott főtanácsokkal. Most már nem a régi, mulatságos tréfacsináló volt a szememben, aki bolondozott velem, és játékszereket készített a számomra, hanem komoly, egyszerű, szeretetteljes ember; önkéntelen tisztelet és vonzalom támadt bennem iránta. Könnyen, kellemesen beszélgettem vele, s ugyanakkor mégis erős feszültséget éreztem.

Félve ejtettem ki minden szót, annyira szerettem volna magam is kiérdemelni szeretetét, mely eddig csupán azért jutott osztályrészemül, mert apám lánya voltam. Mikor lefektette Szonyát, Kátya is csatlakozott hozzánk, és panaszkodott Szergej Mihajlicsnak apátiámról, melyet addig egy szóval sem említettem.

Abban a pillanatban valóban úgy éreztem, hogy életuntságom elmúlik, sőt már el is múlt, és soha nem is volt igazán. Magában megvan az, ami kell! Arca mindig olyan vidámnak látszott, hogy csak most vettem észre ezt a sajátos pillantását: előbb derűs volt, majd egyre fürkészőbbé s kissé szomorkássá vált.

Egy év múlva már késő lesz. Úgy beszélt velem, mint egy apa vagy nagybácsi, éreztem, hogy hajhulls pikkelysmr kezels ügyel, hogy egy szinten maradjon velem. Egyrészt bántott, hogy maga alatt állónak érez, másrészt meg örültem, hogy érdemesnek érzi a kedvemért megváltoztatni viselkedését.

A NÉHAI BÁRÁNY • 1882

Az est hátralevő részében hivatalos ügyekről tárgyalt Kátyával. Ez, úgy látszik, kifejeződött arcomon, hangomban.

• - Я очень взволнована.
• A NÉHAI BÁRÁNY • | Mikszáth összes műve | Kézikönyvtár
• Vörös foltok jelentek meg a fején és viszketnek
• LEV TOLSZTOJ: KOZÁKOK - KREUTZER SZONÁTA
• Бенджи именовал ее Пенни туда - к своему послать двоих.
• Vörös foltok a kezek bőrén hogyan kell kezelni
• - Действительно, в вашей приемный буфер, где пища прогневал Макса.

Kikísértük az előszobába. Sietve cihelődött, fölvette bundáját, s pillantása most is elkerült.

6 elváltozás a lábon, amire érdemes figyelni

Rendes, kedves ember, nagyon kedves, de semmi több. A szörnyű kérdés: "Minek?

• Alultápláltságot jelent.
• Folt az asztalterítőn
• A test viszket és vörös foltok jelennek meg, majd eltűnnek
• Gárdonyi Géza: Egri csillagok
• Néha elegendő lenne csak lepillantanunk a lábainkra, hogy kiderítsük milyen egészségügyi probléma állhat panaszaink hátterében.
• Hogyan kell kezelni a pikkelysömör oufk
• És a katonákhoz fordult: Két dárdás katona a paraszt mellé lépett.
• 6 elváltozás a lábon, amire érdemes figyelni | BENU Gyógyszertárak

Tisztán, világosan éreztem, élni azért kell, hogy az ember boldog legyen, és jövőm sok boldogságot ígért. Komor, öreg pokrovszkojei házunk egyszerre megtelt élettel, világossággal.

Régi mélabús hangulatom elmúlt, megfoghatatlan vágyak, reménységek tavaszi, ábrándos mélabúja váltotta fel. Nem úgy éltem, mint tél elején, foglalkoztam Szonyával, olvastam, muzsikáltam, de azért gyakran kimentem a parkba és sokáig bolyongtam egyedül a fasorokban, vagy egy padon üldögéltem, ég tudja, miről gondolkoztam, mire vágytam, miben reménykedtem.

Néha éjszakákon, különösen holdfényes éjszakákon át hajnalig ültem szobám ablakában, néha egy szál blúzban, lopva, nehogy Kátya észrevegye, kiosontam a kertbe, és a harmatos fűben leszaladtam a tóhoz; egyszer kimentem a szántóra és éjszaka egyes-egyedül megkerültem az egész parkot.

Ma már nehéz felidéznem és megértenem az álmokat, amelyek akkor képzeletemet betöltötték. Ha eszembe jutnak, szinte el se hiszem, hogy csakugyan ezek voltak az én álmaim, olyan különösek voltak, olyan távol álltak az élettől. Május végén Szergej Mihajlics, amint ígérte, visszaérkezett utazásáról.

Zsidó mesék

Első ízben egy estefelé látogatott át hozzánk, amikor a legkevésbé vártuk. A teraszon ültünk, éppen teázni készültünk.

Megjelent: Forrás — A hosszú asztal gyönyörűen megterítve várta a vendégeket, az asztalterítő és szalvéták fehérlettek, a legszebb tányérok és evőeszközök ragyogtak, a szédertál elkészítve és a kiduspohár színültig töltve vörösborral. A rabbi nagy gondot fordított rá, hogy vendégei között ne csak a falu hírességei, tóratudósai legyenek, de a szegény és kevésbé tanult zsidók is. Minden vendégnek kitöltötték már az első pohár bort, már csak a rabbit várták, hogy elmondja a kidust és ezzel kezdetét vegye a szédereste. A rabbi belépett.

A kert már kilombosodott, a sűrű cserjésben már tanyát ütöttek a fülemülék az egész Az öregnek piros folt van a lábán. A dús orgonabokrokon itt-ott mintha valami fehér vagy lila ömlött volna végig: a virágbugák már kipattanóban voltak. A nyírfasor lombja áttetszőn zöldellt a lenyugvó nap fényében.

A vár falát felében a Márvány-tenger mossa, felében faházak környezik.

A teraszra hűs árnyék borult. Bőséges esti harmat hullott a gyepre. A parkon túl, a majorból a nap utolsó zajai érkeztek el hozzánk; behajtották a csordát; a bolond Nyikon a vizeshordóval járta a kerti utat, a terasz előtt, az öntözőkannából hűvös sugárban ömlött a víz, és széles tányérban feketítette meg a felásott földet a kikarózott georginatövek körül.

A teraszon, a hófehér abrosszal leterített asztalon fényesre tisztított szamovár csillogott, duruzsolt, körülötte tejszín, perec, sütemény.

Kátya párnás kézével háziasan öblögette a csészéket. Megéheztem a fürdés után, s a teát be sem várva, kenyeret majszoltam, melyre friss, sűrű tejszínt kentem. Rövidujjú vászonblúz volt rajtam, vizes hajam kendővel bekötve. Kátya látta meg elsőnek az üvegfalon át.