Álomkönyv vörös folt a gyomorban

Vándorcigányaink pedig a félmultat igy használják: szomasz, szalasz, hasz, szamasz, szanasz, hasz. A mult idő a következő alakokat mutatja: A vándorcigányok a kárpátiak második alakját használják: úlyom, úlyol, úlya stb. A kárpáti cigányoknál a régmult idö alakjai megegyeznek a dunántuliakéival. A kárpáti magyar cigányok ugy a vándor- mint a dunántuli magyar cigányok alakjait használják, azon eltéréssel, hogy az egyes szám második személye: óveha, úveha, a többes 1.

A legjobb pszichológiai játék - így tudj meg öt perc alatt a legtöbbet bárkiről!

A kárpáti cigányok itt is ugy a dunántuli, mint a vándorcigányok igealakjait használják, azon eltéréssel azonban, hogy tájszólásukban az egyes szám 2. A főnévi igenév óvel vagy úvel, vagy óven, úven, az oláh cigányoknál avén; a parancsoló mód egyes számu 2. A mult részesülő: ovlo -i vagy a vándorcigányoknál úlo iaz oláh cigányoknál avló i ; a határozói alak pedig a magyar és vándorcigányoknál óvindosz vagy úvindosz, az oláh cigányoknál avindósz, illetőleg csak óvindo úvindo avindó.

A foglaló óhajtó mód alakjai egyeznek a jelentő mód alakjaival, csakhogy eléjök the vagy thi kötőszó áll; p. Az oláh cigányok tájszólásában a jelen idő cselekvő alakja teljesen megfelel a vándorcigányokénak, mig a szenvedő alakja a magyar cigányokéval azonos.

Az oláh cigányoknál a cselekvő alakban a félmult idő igy hangzik: marósz, marészasz, marélasz, marászasz, marénasz, marénasz; a szenvedő alakban pedig megfelel a kárpáti cigányokénak, kivéve az egyes szám 2.

Az oláh cigányoknál a régmult időnek ugy a cselekvő, mint szenvedő alakja abban különbözik a kárpáti cigányokétól, hogy a cselekvő alakban az egyes szám 2. Az oláh cigányok tájszólása a jövő időt egészen eltérőleg képezi: A főnévi igenév cselekvő alakja mindezen cigányoknál marel márel, márena szenvedő alakban a magyar, kárpáti és oláh cigányoknál margyovel márgyovel, margyovena vándorcigányoknál pedig mardovel.

A parancsoló mód cselekvő alakban: mar, marasz, maren, a szenvedő alakban: margyov, margyoven, a vándorcigányoknál: mardov, mardoven. A mult részesülő cselekvő alakjában: mardo, szenvedő alakjában: margyovalo, a vándorcigányoknál mardovalo. A határozói alak cselekvő alakjában álomkönyv vörös folt a gyomorban, esetleg marindo, szenvedő alakban: margyivindosz, esetleg margyivindo mely helyett a vándor cigányok mardovindo -sz alakot használnak. A létige a cigányban is használatos olyan szerkezetben, mint «nekem van», p.

A létigét a részesülővel szenvedő értelemben is használják; p. A létige a részesülővel cselekvő értelmű a következő igéknél: terdo a. S ily módon képeztetnek a többi idők is. Vannak a cigány nyelvben személytelen igék is, melyek csak az egyes szám harmadik személyében fordulnak elő.

Ezek a következők: dukhal fáj; trebol kell; az oláh cigányok még az alábbiakat is használják személytelenül, a jelen, félmult és jövő időben: fal tetszik, rémlik; aresól elég; sz'aleól tetszik, kedves; realól kellemes; trasz mindegy, semmi; trebul kell. Ha ezen főnevek az egyes számban állanak, a cselekvés egyszeri, ha többesben, gyakori voltát jelentik.

Ezen főnevek: csik tüsszentés; kockarida böfögés; ezek lel-lel álomkönyv vörös folt a gyomorban ril alszél, brisind eső, ezek del-lel járnak.

Jelentő mód Főnévi igenév: the lel kockarida; parancsoló mód: lel tuke kockarida a. A böfögés gyakori voltának kifejezésére a főnév többes száma a lel többes számának 3. A magyar -hat, -het képzőnek is személytelen igék felelnek meg, melyek a személyes névmás és az ige között állanak változatlanul minden módban és időben.

Ezen igék : a saj a. Használatos némely magyar és valamennyi német cigánynál saj helyett, p. Tagadólag: nasztyi, nastyi, p. Saj önálló ige gyanánt is szerepelhet. Igy: me saj, tudok, tu saj, tudsz, jov joj saj, tud, amen szastyi, tudunk, tumen szastyi, tudtok, jon szastyi, tudnak; me nastyi, nem tudok, tu nastyi, nem tudsz, jov joj nastyi, nem tud.

A magyar «kell» a cigány nyelvben hum által fejeztetik ki, mely után mindig the a. Sok cigány muszinav-ot használ hum helyett, p. A névszó. Főnév és melléknév. A cigány nyelv csak két grammatikai nemet különböztet még, a him- és nőnemet.

A himnem rendes végzete -o vagy mássalhangzó, a nőnemé -i vagy mássalhangzó.

Álomszótár, álomfejtés

Van néhány -a végü himnemü és nőnemü főnév is. A -ben, -pen, -be, pe, -bo, po, végü igei főnevek mind himnemüek.

Az idegen nyelvekből vett -osz, -isz végüek himnemüek, -ka, -ica nőnemüek, p. Lakatosné; dzsiukel hn. Kutya, dsiukli nn. Szuka melléknevek baro hn. Bari nn. Élettelent jelentő -i végü főnevek olykor kivételesen himnemüek.

Sok minden van ég és föld között

A cigány nyelv általában nem igen szigoru a nem alkalmazásában, p. A mellékneveknél nincsen kivétel: a mássalhangzóval végződőknek mind a két nemre csak egy alakjuk van, p. Képzésre nézve vannak: 1. Tőfőnevek, p. Nőnemü lesz a himnemüből, ha az -o végzet -i-vé változik; ez alkalommal a cseh-morva, oláh és sok magyar cigánynál n, l, d, t, st, szt átváltoznak ny, ly, gy, ty, sty, szty-vé, p.

Olykor nőnemü főneveknek a magyar és cseh-morva cigányoknál -ni, -nyi, a németeknél -nin a képzője, mely főkép élőt jelentőknél fordul elő, p.

A himnemü és nőnemü neve gyakran egészen külön-külön tőjü szó; p. A melléknevek képzésére nézve megjegyzendő: a cigány nyelvnek nincs tulajdonképeni birtokos esete s e helyett bizonyos melléknévi alakot használ. Minden főnév tője melléknévvé alakítható át a következő képzőkkel: himnemü főnévből: -eszkero hn. Több személyre vagy tárgyra a képző -engero hn.

A nőnemü-akero i, e előtt a török, magyar, álomkönyv vörös folt a gyomorban, szerb, szerémségi és cseh-morva cigányoknál d, l, n, t, st és szt átváltoznak gy, ly, ny, ty, sty és szty-vé. A-tno, -utno helyet vagy időt jelző igehatározókból melléknevet képez, p. A-tno,-utno következőkép is alakul: -duno, -eduno, -ituno, -uno, -ano, -ino, -sztuno, -kuno, -ardo, -ono; p. A mult részesülők mind melléknevekül is használtatnak és nőnemü és többes számu alakban is álomkönyv vörös folt a gyomorban p.

Mássalhangzós végü tőmelléknevek mindkét nemben és pikkelysömör kezelése tengervíz többes számban, sőt mint igehatározók is változatlanul maradnak. Ezek a következők: aver más, dur távol, chor mély, kucs drága, phuj semmirekellő, szik gyors, sukar szép, miszech rossz, gonosz. A cseh-morva és a legtöbb magyar cigánynál azonban felveszik a nem és szám ragjait, p. A kicsinyítés képzője eredeti cigánytőkből származó fő- és mellékneveknél egyaránt himnemü -óro és nőnemü -óri, p.

A fokozás középfokát a magyar cigányoknál -éder, az oláhoknál -edér képzi; ha a melléknév magánhangzóval végződik, az elmarad; p. A tőtől egészen eltérő fokozást mutatnak: lácso jó, féder jobb; misto jó, féder jobb; miszech rossz, holéder rosszabb.

A fokozás felső fokát a magyar cigányok naj és maj, némelyek a magyar leg- szócskával, az óláh cigányok pedig csak maj-jal képzik; p. A többesszám-ban a magánhangzós végzetü melléknevek e hangzó helyébe -e-t tesznek; a mássalhangzós végüeknél az -e a tőhöz járul; például korro vak, korre vakok, sukar szép, sukare szépek.

A főnevek a többes számban majd -e, -a, -i képzőt vesznek fel, majd változatlanul maradnak. Szabálykép felállítható: 1. Mássalhangzós vagy -a vagy -i végü himnemüek ragja a többes számban -a, p. Az idegen szármázásu -osz -isz végü himnemüek -i-t vesznek fel a többes számban; p. Változatlanul megmaradnak a legtöbb magyar cigánynál a következő himnemüek: csor tolvaj, gra vagy graszt ló, kan fül, rom cigány, kast fa, dand fog, va vagy vaszt kéz.

A -be, pe, -ben, pen, -bo, po végzetüek a többes számban mind -a-t vesznek fel. A nőnemü eredeti népi gyógymód a plakkos pikkelysömör kezelésére főnevek többes számu ragja -a vagy -i. A cseh-morva és némely magyar cigányoknál a d, l, n, t, st, szt, átváltozik gy, ly, ny, ty, sty, szty-vé. Minden főnév gyanánt használt melléknév és mult részesülő mind a két nemben -e-vel képzi a többes számot.

A cseh-morva és legtöbb magyar cigánynál l, r, n, után j előzi meg a többes szám a ragját.

A cigány nyelvben hét vagy nyolc eset van a tájszólások szerint. Ejtegetés van a főneveknél, önálló mellékneveknél, mult részesülőknél s a számneveknél. A birtokos eset tulajdonkép melléknévi alak. Magyar és vándor cigányainknál a következő ragok járulnak a tőhöz az egyes esetek mejelölésére.

Az oláh cigányok az egyes szám birtokosát -eszkoro, -éhko, nőn. A magyar -é végzetü s a ragtalan vagy -nak, -nek ragu birtokos főnevet a cigány a melléknévi birtokos alakkal fejezi ki.

Azon tájszólásokban, melyekben beható nincsen, ezt és a marasztalót a tulajdonító pótolja; a hol van beható, ez egyszersmind marasztaló is. A kihatóval a távolító és veszteglő is kifejezhető. A többi magyar viszonyragos főnevek helyett előljárós főnevek állanak. A ragozásnál e és a előtt d, l, n, t, st és szt- gy, ly, ny, ty, sty és szty-vé változik, r után pedig j járul a rag elé. A magánhangzós végü főnevek, a nevező esetet kivéve elejtik e magánhangzót; a szólító egyes számában csak -e-t vesznek fel.

Élőt és élettelent jelentők ragozása közt is van némi különbség. Az életteleneknél a szenvedő eset mind a két számban egyezik a nevezővel. A -goro, -koro, -gero, -kero gyakran -gro, -kro-ra rövidül, főkép a vándorcigányoknál; az -éhkoro helyett a Duna és Tisza között -éhko hangzik. Élőt jelentő himnemüek: rom cigány, csiriklo madár. Az alsó Duna es Tisza között elő oláh cigányoknál az egyes szám igy hangzik: rom, roméhko, romészte, romész, romá, romésztar, romésza, romészke stb.

Élettelent jelentő himnemüek: akhor dió, kóro korsó: Az oláh cigányoknál a birtokos egyes számban: akhorészkoro, korészkoro, a többes számban: akhoréngoro, koréngoro.

Az -osz, -isz, -usz végü idegen származásu főnevek ragozása az egyes számban eltérő, a többesben szabályos; p.

Dad atya többes szám dada, egyes sz. A -be, -pe, -ben, pen, -bo -po álomkönyv vörös folt a gyomorban mind a két szám kihatójában és segítőjében és a többes szám birtokos, tulajdonító és beható esetében a-t tesznek e helyébe; az egyes szám nevezőjét kivéve, valamennyi esetben elejti a -ben, -pen az e-t; p.

Élőt jelentő nőnemüek: phen nővér, romni aszszony: Az alsó Duna és Tisza között lakó álomkönyv vörös folt a gyomorban cigányoknál a birtokos igy hangzik: egy.

Élettelent jelentő nőnemüek: patrin lomb, levél; gódi ész, lélek: Az alsó Duna és Tisza között lakó oláh cigányoknál itt is a birtokos igy hangzik: egy. O végü himnemüből képzett, élő lényt jelentő nehány -i végü nőnemü főnév a cseh-morva és több magyar cigány tájszólásban a többes számban -ij-t vesz fel; p.

Az önálló melléknév, álomkönyv vörös folt a gyomorban részesülő és számnév a főnevek minden szabályát követi a ragozásbán; p. A többes számban mind a két nem ragja -e. A mássalhangzós végü s a közép és felső foku melléknevek önállóan ép ugy ragoztatnak, mint a magánhangzós végüek; p. A főnév előtt álló közép és felső foku melléknév szintén ugy ragoztatik, mint a nem fokozott; p feder raj, federe rajeszte jobb ur, jobb urnak ; holeder lil, holedere lileha rosszabb levél, rosszabb levéllel : báreder ráni, báredera rányatar nagyobb urnő, nagyobb urnőtől.

A melléknévvel vagy számnévvel összetett főnévből származó mellékneveknél a határozó szó nem követi a melléknevek szabályait, hanem ha mássalhangzóra végződik, ehhez -e járul, a végmagánhangzót pedig -e-re változtatja.

A német cigányok változatlanul kapcsolják össze a neveket. A számnév. A számnevek a szerint, amint vagy fő- vagy melléknevekül szerepelnek, azoknak minden szabályait követik. Igy p. Sarkszámok: 1 jek, 2 duj, 3 trin, 4 stár, 5 panzs, panc 6 sov 7 efta 8 ochto ofto, 9 enya 10 des, 11 desujekh, 12 desuduj, 13 desutrin, 14 desustár, 15 desupanzs, 16 desusóv, 17 desefta, desufta, 18 desochto,19 desenya, 20 bis, 21 bisujekh, 30 trianda, 40 starvardes, staránda, 50 pansvardes, pancsinda.

Nagyobb számok var, val «szor»-ozással fejeztetnek ki, p. Jek csak az egyes számhan, a többiek csak a többes számban ejtegethetők; a következőképen: A rendszámok a sarkszámokból képeztetnek himnemü -to, nőnemü -ti és többes számu -te raggal; a nőnemü ragot a cseh-morva és sok magyar cigány tyi-nak ejti. Határozatlan és osztó számok: szavoro fn. Duj the duj kettenkint stb.

Soduj a. Határozói számok -var vagy -val képzővel; p. A rendszámok, ugy mint a melléknevek, az -esz vagy dunántuli -e raggal képezik igehatározói alakjukat; p. Törtszámok: pas a.

A német és cseh-morva cigányoknál gyakran, a magyaroknál ritkábban hallani a firtla,gartiri a. A nap szakai is fejeztetnek ki így: pas rati éjfél, pas dive vagy dilosz, plunodij dél; jek kora egy óra.

A magyar cigányoknál többnyire következőleg fejeztetnek ki a törtszámok: pas, jepas fél, trita harmad, stárta negyed pancsta ötöd stb. Időt jelző igehatározók: adadij, adadive, adadiresz ma, ics tegnap, prekoics tegnapelőtt, taha, tajsza holnap, pale taha holnapután, akanik most, kode mikor, mingyár mindjárt, papale megint, szakodij naponta, szakovár mindig, varekana olykor, valamikor.

Helyet jelző igehatározók: adaj itt, adode ide, andal bent, avreszte máshol, dur messze, haretane közel, kere haza, nikaj sehol, nikatar sehonnan, odoj ott, odtar onnan, szakotane mindenhol, tal, tel alatt, upre fent, varekaj valahol varekatar valahonnan.

Számot jelző igehatározók: angluno első, avrutne másodikul, but sokat, csulo keveset, kityi, keczi mennyit, kityito, keczilo hányadik, nagom először, nist, nista semmit. Módot és okot jelző igehatározók s egyéb szócskák: agya, auka ugy, avka így, bare nagyon, csak csak, csoral alattomosan; hoszke, szoszke miért, ko mi, na nem, tala, talam talán uva igen, de, varehar, vareszar ugy-ugy, vasge ért, miatt, végett.

A melléknevekből származó igehatározókra vonatkozólag megjegyzendő, hogy a mássalhangzós végü mellékneveket a cseh-morva és német cigányok változatlan alakjukban használják határozókul; p. A álomkönyv vörös folt a gyomorban cigányok ellenben a szenvedő eset alakját használják; p. A többi cigány tájszólásokban -esz képezi az igehatározót; p. Magánhangzóra végződő mellékneveknek szintén szenvedő esete szolgál határozóul a dunántuli cigányoknál; a többieknél pedig itt is -esz a képző ; p.

Ezen szabályt követik a rendszámok is; p. Az előljárók a cigány nyelvben a főnévnek vagy nevező alakjával állanak, vagy meghatározott függő esetet vonzanak. Nevező esettel jár: andr-o, -i -e; p. Nevező vagy kiható esettel jár: andral; p. Nevező vagy tulajdonító esettel járnak: kio, p. Nevező, tulajdonító vagy szenvedő esettel járnak : pasal, trujal, trujum körül és pral -en -an, -on, -ön; p.

Nevező vagy szenvedő esettel járnak: pro -ba -be, -an, -on stb. Minden esettel járnak: bi- csi- ci- -talan, nélkül és zsi, -ig; p.