Skip to Content

Netgeneráció most

„Megdöbbentőnek tartom, hogy az oktatás minőségének romlásával kapcsolatos sok hűhó és vita közepette figyelmen kívül hagyjuk a legalapvetőbb okot. Tanulóink radikálisan megváltoztak. A mai diákok már nem azok, akiknek a jelenlegi oktatási rendszert tervezték.” Mark Prensky

Mintegy hónapja, egy iskola nevelőtestületete meghívott egy értekezletre, amelyen az IKT eszközök használatáról beszélgettünk. Természetesen elterelődött a szó a digitális generáció, netgeneráció, digitális bennszülöttek témájára, és a web 2.0-nak nevezett internet használatára. Több kolléga is tágra nyílt szemmel nézett, amikor megkérdeztem tőlük, hogy el tudják-e képzelni, hogy amire kijönnek az óráról, a tanórájuk egy részlete, már videó formájában fent van a legismertebb videó megosztó portálon. Hüledezésükre válaszul (mert nem erről szólt az értekezlet) néhány szóban vázoltam a lehetőségeket, aztán belátták. Nem telt el néhány nap, egy másik iskolában, ha nem is pontosan úgy, de hasonló eset történt.
Ha csúnyán akarnánk fogalmazni, akkor azt is mondhatnánk, hogy „helyzet van”. De fogalmazzunk finomabban és konkrétabban. Fogalmazzunk úgy, hogy a digitális világba beleszületett generáció tagjai az iskolapadban ülnek. E generáció tagjai, az egyre gyorsabban fejlődő kommunikációs technika, különböző digitális eszközeit (számítógép, internet, „web2” eszközök, mobiltelefon, okostelefon, stb.) a pedagógusok szemével nézve boszorkányos ügyességgel használják. A használatot, különösen az iskolai használatot, lassan az intézmények nem tudják kezelni, hiszen a pedagógusok nagy részének fogalma sincs arról, hogy a gyerekeknél levő „kütyü” és az adott gyerek digitális eszközhasználati kompetenciái közösen mire képesek. A nevelőtestületekben dúlnak a meddő viták arról, hogy a gyerekek vihessenek-e mobiltelefont az iskolába, ha vihetnek, akkor használhatják-e, ha használhatják, akkor tanórán használhatják-e, ha tanórán is használhatják, akkor egyáltalán mire.
Ezt a vonalat most nem is kellene folytatnunk, mert a probléma nem igazán az, hogy néhány kolléga óráját nyomon követhetjük az interneten, hanem az, hogy tanítványaink, a gyerekek, fiatalok tömege, a meglevő eszközeiket, idejüket, energiájukat, a mindannyiunk által fenntartott kommunikációs technikát, családjuk pénzét, vajon értelmes, tudásukat és képességeiket fejlesztő elfoglaltságokra használják, vagy felesleges, esetleg őket károsító és veszélyeztető tevékenységre.
Azt hiszem, azt mindenki sejti, hogy egyelőre nem lehetünk büszkék, és ezt a helyzetet valamilyen pozitív irányba kell majd megváltoztatni.
Hol állunk most pontosan? Milyen jellemzői vannak a magyar netgenerációnak? Mivel, kikkel töltik idejüket, hogyan, kikkel, miről kommunikálnak, hogyan tanulnak? Ezt, és még sok minden jellemzőt 2010-ben átfogó kutatások adatainak elemezése alapján írta le Dr. Fehér Péter az ELTE egyetemi adjunktusa, aki Hornyák Judit a budapesti Teleki Blanka Közgazdasági Szakközépiskola tanárával végezte a kutatást.
A kutatás eredményeit a www.techline.hu oldalon, egy 7 részes sorozatban olvashatjuk.

  1. rész Netgeneráció: Tényleg más a miénk?
  2. rész Netgeneráció: Mivel töltik az időt?
  3. rész Netgeneráció: Hogyan tanulnak?
  4. rész Netgeneráció: Közösségi oldalak, virtuális játszóterek
  5. rész Netgeneráció: Msn/Skype: kivel, miről, mennyit?
  6. rész Netgeneráció: Műveltség az online generáció körében
  7. rész Netgeneráció: Vége. Vége?

A kutatás egy prezentációja megtalálható a www.scribd.com oldalon itt.
Az elemzés egyértelműen nem pozitív véleménnyel van a hazai netgeneráció tudásáról, nem igazolja a gyerekeknél meglevő magas szintű digitális eszközhasználatot, illetve bizonyítja, hogy a tanulók nagy része nagyon nem arra használja az internetes tudását, amire az ő korában érdemes lenne.
Az első ránézésre talán meglepő eredmény valószínűleg további kutatást és okkeresést von majd maga után. Magam azonban elsősorban nem a miért alakult így kérdését kívánnám feltenni.
Fontosabbnak tartom, hogy a kutatás eredményeit kiindulópontnak tekintve, megvizsgáljuk azokat a pozitívumokat, amelyekre a jövőbeli pedagógiai folyamatokat alapozhatjuk. Milyen tulajdonságai vannak a magyar netgenerációnak, amire építhetünk, ennek a nem rózsás helyzetnek a megváltoztatása érdekében?
Az első és talán legfontosabb az aktivitás, a tevékeny cselekvésre való igény a megismerési folyamat során. Tekinthetjük ezt a Papert által említett szabadabb, öntevékenyebb, alkotó tanulási formához való önkéntelen vonzódásnak.
A Netgeneráció 2010 tanulmányból, talán a legkevésbé meglepő eredmény, hogy a fiatalok meglehetősen sok időt töltenek számítógép előtt, jelentős időt töltenek az interneten, ebből szintén, jelentős időt töltenek különböző közösségi oldalakon, ahol többnyire a mindennapi események megtárgyalásával, pletykálkodással, csevegéssel töltik el az időt. A közösségi oldalak közül a felmérés idején az iWiW, MyVip, Facebook népszerűségi sorrend volt, de tudjuk, hogy az eltelt háromnegyed év alatt a Facebook egyértelműen a legnépszerűbb lett a fiatalok körében. Mindebből csupán az a pozitívum, hogy fontos számukra a közösséghez tartozás érzésének megléte, amiből következhet a fejlett, többcsatornás kommunikációra való képesség, ami alkalmassá teheti a fiatalokat a különböző on-line kooperatív, kollaboratív tanulási formákra.
Az elemzők a gyerekek szimultán, multitask tevékenységre való alkalmassága, konkrétan a párhuzamosan végzett tevékenységek hatékonyságával kapcsolatban aggályaiknak adnak hangot. Ezen képességekre a kooperatív tanulási formákban meglehetősen sokszor igény van.
Az elemzésből kiderül, hogy a középiskolás korosztályból meglehetősen kevés tanuló az, aki valamilyen alkotó tevékenységre, képkészítésre, honlap készítésére, blogolásra is használja a számítógépét és az internetet. Biztos vagyok abban, hogy amennyiben az oktatásban több olyan tanulási formával találkoznak a gyerekek, amelyben kihasználjuk az alkotó tanulásra való igényüket, akkor a fent említett arány jelentősen javulni fog.
Mit láthatunk mindebből?
Valami olyasmit, hogy a gyerekek számára a legkedveltebbek azok a cselekvési formák, ahol ők nem passzív befogadói a környezetükből érkező ingereknek, hanem aktívan tapasztalhatnak, létrehozhatnak, alkothatnak valamit. Aztán, hogy annak a valaminek a „megcsinálása” során valakikkel közösen lehet dolgozni és online kommunikációt is kell használni ehhez az még külön vonzóvá teszi azt a dolgot, amit mi pedagógusok majd tanulási folyamatnak fogunk nevezni magunk közt, de ezt a gyerekek nem igazán fontos tudni. Nevezhetjük ezt a tanulási környezetet, online mikrovilágnak.
Az ilyen jellegű tanulás szervezési módokról, on-line mikrovilágról egyre többet hallunk. Az első netgenerációs bejegyzésemben már említettem egy ilyen kezdeményezést, a Facebook-on való regény feldolgozást.
Egy mási ígéretes kísérlet, a tanulókkal közösen fejlesztett nyilvános wiki oldal, ami a www.tudodehogy.hu címen található. A kapcsolódó prezentációt itt találjuk. A wiki alapú kísérlet segítője szintén Fehér Péter adjunktus, aki néhány évvel ezelőtt "megalkotta" az „Internet-pedagógus" kifejezést. Péter szerint az Internet-pedagógus, „Egy olyan új szellemű tanár, aki képes hozzásegíteni a tanulókat az aktív, önálló, de mégis közös ismeretszerzéshez, és folyamatos önképzéssel lépést tart az újdonságokkal, netán a saját tanulóival…”. Az erről szóló tanulmánya itt található.
Az oktatási rendszerünkben tehát van egy helyzet, aminek első felmérése megtörtént, a különböző mindennapi jelenségeit a kollégák érzik az iskolai mindennapokban. A helyzet pedig egy folyamatnak a pillanatnyi állapota, ami persze folyamatosan változik. A folyamatot pedig vagy kedvezően befolyásoljuk, vagy pedig átlép az oktatási rendszerünkön.
Szükség lesz sok-sok internet pedagógusra.

Hozzászólások

Kedvező befolyásolás

Itt vagyok, egy a sok közül... Véleményem szerint is így fog működni a dolog.smiley

reflexiók a netgenerációs kutatásra

Kedves Kolléga/Kollégák!

Nagy örömmel olvastam színvonalas blogjukat, és
már idéztem is egy bejegyzésből, illetve utaltam egy másikra az
osztalyfonok.hu honlapon: http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=915.

Nagyon szívesen létesítenék az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete színeiben kapcsolatot Önökkel. Gratulálok a színvonalas írásokhoz, nagyon egyetértek velük. Ezért is örülnék egy élő kapcsolatnak.

Üdvözlettel

Szekszárdi Júlia, az OFOE elnöke
(szekja@t-online.hu; szekszardi.julia@gmail.com; osztalyfonokok@gmail.com)