netgeneráció

Régóta foglalkoztat a „Mi hiányzik?” kérdése, de ezzel nem vagyok egyedül. Sokan régóta keressük a választ arra, hogy mi az oka annak, hogy a korszerű internet adta technikai megoldások által felkínált hihetetlen lehetőségeket vajon miért alacsony hatékonysággal használja ki az oktatás rendszere.
Miért van az, hogy az iskolás korosztályok által szinte imádott interaktív internetes alkalmazások, - kihasználva a gyerekek aktivitását, együttműködési hajlandóságát, csoportalkotási igényeit, - csak nagyon módjával kezdenek terjedni a nevelő-oktató folyamatokban?
Miért van az, hogy a már említett interaktív internetes lehetőségek nincsenek kihasználva a pedagógusok horizontális együttműködésének segítésére, az egymástól való tanulás támogatására, az önszerveződő pedagógus csoportok, virtuális (munka)közösségek együttgondolkodására, időt és energiát megspórolva az amúgy is elfoglalt innovatív kollégák tömegeinek?

A kutatások bizonyítják, és a mindennapi gyakorlat is igazolja, hogy az iskolapadban ülő „digitális generáció” sok időt tölt el az interneten, és mint halljuk e jelentős idő jórészt hiábavaló dolgokkal telik el.
A gyerekek imádják az internet fejlett lehetőségeit, a Web 2.0-nak nevezett jelenség-együttes eszközeit könnyen és gyorsan használatba veszik, azonban azokat nem olyan módon választják meg, és nem úgy használják, hogy az, testi, vagy szellemi fejlődésüket segítse. (Persze szinte mindenhova leírhatnám a jórészt, vagy a nagyjából határozókat és azok szinonimáit, hiszen mindez teljes mértékben nem igaz, de sajnos elég nagy általánosságban fedi a valóságot.)
Az idősebb generáció tagjaként bevallom, hogy a mindennapi tapasztalatoktól és a Netgeneráció 2010 kutatás eredményeitől nem vagyok elragadtatva. Tudom, hogy mindennapjainkban jelen van egy szinte határtalan pedagógiai lehetőségeket is rejtő eszköz együttes, mint a Web 2.0, és a gyerekek nem a jót és a hasznos dolgokat ragadják meg belőle. Viszont gondoljunk bele, hogy a Web 2.0 eszközök, kommunikációs, közösségépítő, hálózati együttműködési lehetőségek, valamint az ezeket lehetővé tevő technikai eszközök úgy vannak jelen a mai általános és középiskolás korosztály mindennapjaiban, - a gyerekek úgy használják azokat, - hogy ezzel kapcsolatban az un. megelőző generációtól, az idősebb korosztálytól szinte semmilyen tanítást, útmutatást, felvilágosítást nem kaptak, nem kaphattak.

A napokban tartott IKT pedagógiával kapcsolatos szakmai délutánon, természetesen szóba került a netgeneráció és a Web 2.0, amire számítottam. Persze készültem egy online kérdőívvel, amelyben megkérdeztem többek közt azt is, hogy ki hány internetes közösségnek a tagja. Amint kiderült éppen ez a kérdés rossz volt, mert a lehetséges válaszok ezek voltak: