Vörös foltok jelentek meg a testen, lehámozva a fényképet, Egy ember álma

Kapualj Egy hangot hallott? Egy hang szólította? Felült az ágyban.

ON-csoport vesznek mondta Bayer Károly.

A hold besütött, átvilágította a szobát. Az ajtó nyitva. Egy pillanatra mintha apát látta volna a második szobában, ahogy átfordul az ágyon. De nem, nincs senki az egész lakásban. Egy darabig még úgy ült az ágyban, megmerevedve. Talán a hangot várta, vagy valami mást. Jönnek értem. Ma éjjel jönnek értem. Száraz lett a torka, az egész teste. Kiszállt az ágyból. Szakadt vállú ing egy székre dobva.

(Katonazene)

Ez várta a második szobában. Fehér papírlap az asztalon. Egész jól el lehetett olvasni azokat a kusza betűket. Miféle szabászhoz kellett mennie? És kinek?

Vállat vont, és továbbment. Még mindig jobb, ha az ajtó előtt várom őket. Ebben valahogy biztos volt. Kissé megenyhülnek, ha meglátják az ajtó előtt. Ha a kapu előtt — az nem jó. Akkor azt hiszik, hogy szökésre készült. Résnyire nyitotta az ajtót. Kikémlelt a lépcsőházba.

Még nem hallani lentről a lépéseket, még ki se nyitották nekik a kaput. Lehet, hogy egész kis csapat jön, de lehet, hogy csak egyvalaki.

Anne Frank naplója

Újság a szomszéd ajtajában. Szinte kedve lett volna kiemelni azt a begyűrt kis csomagot. Lekuporodott a lépcsőre. Mintha startjelzésre várna, pisztolydurranásra.

Végig le lehetett látni lehámozva a fényképet kapuig.

Odalent a hogyan kell kezelni a pikkelysömör szájban a lift. Nem teherfelvonó, és mégis szállítanak rajta. Ezt elmondja majd nekik. Ezzel fogadja őket. Nem teherfelvonó, és mégis nemegyszer… Kulcs csikordult a zárban. Valahol az emeleten lassan, óvatosan megfordítottak egy kulcsot a zárban.

Jókora hasadás a felső lépcsőn. A falból is hiányzik egy darab.

Keze végigsiklott a falon, eltűnt abban a barlangszerű üregben. Ez valami cső.

Miféle csövek vannak itt? Mindjárt hozzák a tejet.

Sorra kirakják a tejesüvegeket az ajtók lehámozva a fényképet. Nem, az régen volt, régen… Kirántotta a kezét a falból.

• Hogyan kell kezelni az áll vörös foltját
• Érthető, hiszen akkor volt a születésnapom.
• NNCLC0v Joachim Peiper - PDF Free Download

Úgy simogatta, mintha rávágtak volna. A lift rácsánál állt, a kezét dörzsölgette. Már úton vannak. De lehet, hogy csak most indulnak.

Tyúk szállt fölfelé egy kamrában. Álmából riadt tyúk verdeste szárnyával a falat. Hallotta, ahogy a szárny súrolja a falat. Mintha az arcát is érintené.

János megfordult.

Az ajtó csukva, akár a kis ablak. Persze, apa már nem lakik itt. Elköltözött egy másik házba. Fény lobbant egy ablakban. Most kel fel a gyógyszerész.

KODOLÁNYI JÁNOS: BOLDOG MARGIT

Biztosan tudna adni egy tippet. Hogy mégis, mit mondjak nekik?! Valamit csak kell mondani… Vagy nem, semmit?

Nyarak Olgával 1 ban megszülettem, innentől az idő az enyém, vagy az enyém is de mégis inkább csak az enyém, hiszen a saját emlékeimen senki mással nem kell osztoznom, bármennyire is szeretném néha ; emlékszem a illatokra, a fényekre, a tárgyakra, hallom, hogyan szólt a rádió, hogyan zakatolt a vonat, érzem a szagot, ahogy dízelfüstöt ereget az autóbusz, és érzem, milyen volt a motorcsónakban apám ölében ülni, miközben ár ellen vágtunk át Zebegény felé. Ez az idő már a saját tulajdonom, a csak nekem tartogatott távlat, a camera obscura, amelyben önmagam állíthatom be főalaknak a táj kifeszített perspektívavonalainak metszéspontjában, vagy épp — és sokkal inkább — valahol a bal szélen az előtérbe, egy félprofilban üldögélő, látszólag nemtörődöm alakként, aki mégis és szükségképpen maga az elbeszélő, a tanú, mint egy Brueghel-kép pocakos parasztja, aki Ikarosz zuhanása közben szalonnázik, a hitelesítő pecsét, az idő borostyánjába zárt nagyfejű, potrohos bogár. És a zenékre is emlékszem. De nem is ez a dátum a legfontosabb: az életem nem a születésemmel kezdődött. A legfontosabb júniusának közepe, a vagy e, amikor először érintette meg a talpam a herkulesvári fürdőhely fövenyét, és először lehámozva a fényképet Olga közelébe, először hallottam a hangját, először bújtam a testéhez, először csimpaszkodtam a hajába, és először kuporodtam a háta mögé, hogy értelmet találjak a létezésemnek — hogy ez az értelem aztán örökre meghatározza az életem.

Zombori gyógyszerész úr! Az ablak elsötétedett. A gangon állt, az emeleteket kémlelte. Rongydarabok lógtak a rácson. Ha összekeverném a szőnyegeket.

Vagy inkább a lábtörlőket. Igen, az még jobb. Azzal talán meg tudnám őket téveszteni… máshová csöngetnének.

• Vörös szubkután foltok a lábakon
• A kislány nyűgösen, kedvetlenül ébredt.
• Hévíz folyóirat // by Hévíz folyóirat - Issuu

Felkapott néhány lábtörlőt.